Spanyolország, ötvenes évek: divat, glamour, gyönyörű ruhák, remek forgatókönyv. Ez a Velvet.

Ötvenes évek, divat, ragyogás, remek zene, szerelmi viszonyok: ilyen a Velvet divatház című spanyol sorozat. Van benne minden, ami egy romantikus, ugyanakkor humoros történethez kell. Számunkra főleg két vidéki lány társadalmi felemelkedése érdekes, mert a szerelem és a munka segítségével sikerül magasabbra jutniuk. Valójában a sorozatban a magánélet és a karrier elválasztahatlan, mint ahogy sokszor a Sugar világban is.

Aki látta és kedvelte a Hölgyek öröme és a Mr Selfridge című teleregényeket, az már tudja, mire számíthat, a hangulat és a történetszövés hasonló, csak most London helyett Madridban járunk és a XIX. század vége, illetve a XX. század eleje helyett az 50-es években: mikor még a férfiak igazán elegánsak voltak és a nők rendkívül nőies ruhákat hordtak. Marilyn Monroe és Gábor Zsazsa korszaka, hogy két olyan hölgyet említsek, akikről már ebben a blogban is szó esett. 

A spanyol haut couture fellegvárának számító Velvet divatház életéről szóló sorozat két főszereplője Ana és Alberto. Ana vidéki árvalányként kerül a céghez, Alberto a tulajdonos fia és örököse. Noha már gyerekkorukban vonzódnak egymáshoz, és tizenévesen meg akarnak szökni, a családjuk sikereren elválasztja őket, majd mikor Alberto, az ifjú titán végre visszatér külföldi tanulmányútjáról, már mindketten érett felnőttek. 

A családjuk még mindig ellenzi a kapcsolatukat, és mivel a divatház csődközeli állapotba kerül, Alberto nem is lát más kiutat, mint érdekházasságot kötni egy gazdag üzletember lányával. Nemsokára rájön, hogy ez a házasság nem működik, és visszacsábul Anához, aki közben félig-meddig titokban divattervezővé képezte ki magát. Olyan helyen dolgozik, ahová gazdag asszonyok szép ruhákért jönnek, de neki ezekre a ruhákra nem telik. Kivéve persze, ha a szeretője ajándékaként kap ilyeneket, vagy ő maga tervezi és varrja meg az egyes darabokat.

Alberto, a jóképű és mindig makulátlanul elegáns, cabriot-val járó főnök ugyan állandóan borotvaélen táncol, mégis rengeteg lehetőséget képes adni a nincstelen Anának, aki a maga részéről a tehetségével és lelkesedésével inspirálja a férfit. 

A másik érdekes párost Alberto legjobb barátja, az örök playboy, Manoel és a csinos eladónő, Clara kettőse alkotja. Manoel Albetóhoz hasonlóan gazdag családból származik, Angliában tanult évekig... Clara pedig egy kis faluból jön, de nem az a fajta lány, aki abban a társadalmi helyzetben szeretne maradni, ahová született. Ezért is jelentkezik a titkárnői posztra, mikor azt meghirdetik a cégnél: így ismerkedik meg a főnökével és válik a kedvesévé.

Kapcsolatuk elég viharos, mert Manoel nem akarja feladni remek agglegény életét, Clara pedig szeretné őt minél inkább kisajátítani, de ő sem az a házasulandó fajta, élvezi, hogy dolgozhat, partikra járhat és elegáns környezetben mozoghat. (Noha mindeközben a divatház alagsorában él a többi alkalmazottal együtt.) Manoel egyre jobban belehabarodik, elhalmozza ajándékokkal és még a kezét is majdnem megkéri, de Clara inkább marad dolgozó nő. Így a férfi egyik legnagyobb ajándéka számára egy könyvelői tanfolyam, ami aztán tényleg igazi Sugar Daddy-jellegű támogatás. (A későbbi évadokban rövid ideig házasokként élnek, de hol szétválnak, hol összejönnek, és végül ráérbednek, hogy egyáltalán nem nekik való ez a kapcsolati forma.)

A Velvetben jól érzékelhető a nők egyre hangsúlyosabb jelenléte a munkaerőpiacon, és az, hogy ez milyen társadalmi felemelkedést jelenthet számukra, főleg, ha még csinosak és tehetségesek is. 

De a sorozatot már csak az ötvenes (és később a hatvanas) évek csodálatos ruhakölteményei miatt is érdemes nézni, és lehet sóhajtozni azon, hogy akkor még milyen elegánsan jártak a jól szituált férfiak, és milyen glamour jellemezte a hölgyeket. Aki szereti a szépet, az biztos nosztalgiázik egy sort.