A tárgyi ajándékok szavatossága nagyon hamar lejár, gyorsan hozzászokunk, hogy valamit megszereztünk, ezért általában kevésbé vagyunk érte hálásak és máris a következő tárgyra áhítozunk. Viszont egy élmény alapú ajándék a kötelékünket erősíti és olyan maradandó emlékeket nyújt, amire a tárgyak nem képesek.

Az ajándékozás olyan ősi emberi gesztus, amit minden kultúrában megtalálhatunk, és a Sugar kapcsolatokban talán még hangsúlyosabb, mint más helyzetekben, de ettől még nagyon nem egyszerű műfaj. Jó ajándékot adni is elég bonyolult és az ajándékot jól elfogadni sem mindig egyszerű. A karácsony ugyan még messze van, de egyáltalán nem kell hozzá naptári alkalom, hogy megajándékozzuk egymást, sőt, a spontán ajándék még sokkal kellemesebb is tud lenni, mint az, amire számítunk.

A Sugar viszonyok alaptörvénye, hogy a Sugar Daddy és Mommy lesz elsősorban az ajándékozó és a Sugar Baby a megajándékozott, de ez nem jelenti azt, hogy a szerepek nem felcserélhetők, csak valószínűleg az ajándék jellege lesz teljesen más, ha utóbbi féltől érkezik.

Sokan hiszik azt, hogy az igazi ajándék mindig valami kézzel fogható, és drága… Mondjuk ékszer, műtárgy, ruha, cipő, a határ persze a csillagos ég, kinek mire van lehetősége… Vannak emberek, akiknek tényleg csak a pénzben kifejezhető érték számít, de sokan gondolkodnak másképp. Többet számíthat egy közös élmény (utazás, kirándulás, színház) vagy valami, ami nagyon személyes, aminek tényleg utána kellett járni, vagy ami annyira egyedi ötleten alapszik, hogy már csak a kreativitása miatt is megőrizzük az emlékezetünkben.

Egyébként ténykérdés, hogy a tárgyi ajándékok szavatossága nagyon hamar lejár, iszonyú gyorsan hozzászokunk, hogy valamit megszereztünk (akár megvettük, akár kaptuk), ezért általában kevésbé vagyunk érte hálásak és máris a következő tárgyra áhítozunk. Viszont egy élmény alapú ajándék a kötelékünket erősíti és olyan maradandó emlékeket nyújt, amire a tárgyak nem képesek.

A tárgyi ajándékok persze ettől még soha nem fognak kimenni a divatból, de amilyen egyszerűnek tűnik ezekkel túllenni az ajándékozás gesztusán, annál bonyolultabb lehet a történet. Mert nagyon nem mindegy a körítés és az ajándék jellege…

Vegyünk egy példát: a Sugar Daddy kabátot szeretne venni magának, mire elhívja a Sugar Babyt, hogy véleményezze, mi áll jól neki, ez alapvetően lehetne egy kedves közös program… Miután megvették a kabátot, a Sugar Daddy javasolja, hogy akkor most a barátnő is kapjon kabátot, mert úgyis esedékes (meg nem tetszik neki a lány által jelenleg hordott kabát)… Erre elmennek egy másik boltba, és ott a pasi rábök az első, neki magának tetsző kabátra, abban a színben, amit a lány nem is szeret, majd rátukmálja, hogy az milyen jó lesz.

Végül is a lány kapott egy kabátot, ami elvileg teljesen jó ajándék, főleg, ha tényleg szüksége is volt rá. De az egész egyfajta mellékprogramként működött, a Sugar Daddy választotta a kabátot és nem hagyta magát lebeszélni arról a színről, ami csak neki tetszett, a lánynak nem, és még a lány kinézetét is finoman kritizálta… Az egésznek az a vége, hogy a lány kapott valamit, amivel kritika járt, még csak nem is tetszik neki, a Sugar Daddy meg elvárja tőle, hogy a jövőben a randijaikon ezt hordja…

Az ilyen ajándék többet árt, mint használ, főleg, mert olyasmi, amit minden nap látnunk kell, ami az identitásunk részévé válik… Persze a lány is mondhatta volna, hogy ne haragudj, ez a kabát nem illik hozzám, akkor inkább nem kérek semmit… Vagy a Sugar Daddy is érezhette volna, hogy nem valami udvarias dolog előbb magának venni valamit, és csak utána a nőnek, de ő csak akkor érezte, hogy faramuci a helyzet, mikor meglátta, hogy mutat a saját vadiúj kabátja mellett a lány kopottas kabátja. Ami előtte nem is annyira zavarta.

De a kabátvétel a végén megalázó lesz a lány számára, kellemetlen történetként marad meg benne, amit ráadásul állandóan fel is kell idézzen, ahányszor felveszi azt a ruhadarabot… Ami továbbra se fog neki tetszeni, sőt, talán egyre kevésbé tetszik majd. Arról már nem is beszélve, hogy hazamegy és a családja vagy a barátai biztos rákérdeznek, miért hord olyan kabátot, aminek a színéről mindannyian tudják, hogy nem szereti… Itt az egész történet már egyre kínosabb, mert a lánynak még meg is kell védenie a barátját, aki csak jót akart ezzel az ajándékkal. A vége valószínűleg az lesz, hogy túlad a kabáton.

Ahogy ez a látszólag jelentéktelen kis epizód is bizonyítja, az ajándékok jellege és az átadásuk módja nagyon rányomja a bélyeget minden kapcsolatra. Ha már szeretnénk valami használati tárgyat adni, akkor vagy olyan adjunk, ami az érintett személy stílusához illik (mert már eléggé ismerjük ahhoz, hogy tudjuk róla, mit szokott viselni), vagy hagyjuk, hogy ő maga válasszon és ne erőltessünk semmit csak azért, mert nekünk jobban tetszik. Lehet, hogy meggyőződésünk, hogy jobb ízléssel rendelkezünk, mint ő, de méregként hat egy kapcsolatra, ha stílustanácsadóként lépünk fel. Hagyjuk ezt külső személyekre, akár egy profira…