Mondjak meg valamit kerekperec, vagy legyek tekintettel a Sugar partner érzékenységére? Legyek inkább őszinte vagy tapintatos? Biztos, hogy a nyíltság mindig a legjobb megoldás?

Ha egy nyugaton nevelkedett embert megkérdezünk arról, mi a fontosabb számára egy bármilyen kapcsolatban, valószínűleg rávágja, hogy az őszinteség, legyen szó barátságról, szülő-gyerek viszonylatról vagy férfi-nő kapcsolatról. A többségi elvárás az, hogy ezt gondoljuk, vagyis inkább az az elvárás, hogy azt mondjuk, hogy ezt gondoljuk, de a valóságban ne így viselkedjünk, mert a legtöbb ember nem is szereti annyira az őszinteséget, ahogy állítja, hogy szereti.

A keleti társadalmakban a kimondott elvárás is az, hogy az udvariasságot kell előtérbe helyezni, tekintettel kell lenniük a másik ember családban vagy társadalomban elfoglalt státuszára, illik előzékenynek lenni vele. A nyíltság, a leplezetlen igazság közlése másodlagos vagy egyenesen tapintatlanság, ezért nem is nagyon gyakorolják.

Persze, az őszinteség elmaradása sok esetben vezethet súlyos problémákhoz, például ahhoz, hogy az embereknek fogalma sincs arról, mi baja a másiknak, neheztel-e valami miatt, vagy ha ezt érezteti is, azt már elhallgatja, pontosan mi a baja. Az ideális valószínűleg a két felfogás között húzódik, vagyis kell egy jó adag őszinteség, de azt legjobb udvariasságba csomagolni.

A Sugar kapcsolatban különösen fontos a kölcsönös udvariasság, hiszen itt nem életre szóló, sorsfordító kötődésekről van szó (az esetek többségében), vagy egyáltalán nem fogunk együtt élni a másikkal, vagy csak korlátozott ideig, nem vállalunk közös gyereket, emiatt bizonyos fokú távolságtartás is jellemezheti a kapcsolatunkat. Vannak rövidebb életű Sugar viszonyok, amelyekben tényleg csak kevés dolgot mesélünk el magunkról és az életünk bizonyos aspektusai szóba se kerülnek, de persze vannak sokkal hosszabb történetek is.

Minél barátibb a viszonyunk, annál nagyobb szerepe lesz az őszinteségnek, a leplezetlen nyíltságnak, de attól még maradjunk meg az udvariasság talaján, mindig legyünk készen arra, hogy egy adott intimebb területről esetleg vissza kell vonulnunk. A Sugar parnter egyik legfőbb erénye a diszkréció, és az, hogy tudja, mikor mennyire lehet közvetlen, mikor mennyire ildomos véleményt nyilvánítania valamiben.

Sok Sugar Daddy beszéli meg például a házassági, családi problémáit a barátnőjével, mert a barátságok általában nem adnak teret arra, hogy komoly és intim kérdéseket tárgyaljanak ki egymással a férfiak. Ilyenkor a Sugar Daddy talán tanácsot is vár a kedvesétől, de az is lehet, hogy csak ki szeretné önteni a szívét. Mindig legyünk nagyon óvatosak a véleménynyilvánításban, akár párkapcsolati, akár gyereknevelési gondok kerülnek szóba: lehet, hogy karakán véleményünk van az adott kérdésben, de nem feladatunk ezt egy az egyben közölni. Sokkal bölcsebben tesszük, ha maximális tapintattal és elővigyázatossággal nyilvánulunk meg, és nem leplezetlen őszinteséggel.

Ami a saját igényeinket, elvárásainkat illeti, vagy éppen a sérelmeinket (lásd féltékenység), azokat is csak tapintattal fogalmazzuk meg, főleg, ha nem egyeztünk meg korábban semmiről, ami ezeket illeti. Mondjuk szeretnénk valamit, amiről nem született ígéret, nem képezte a megállapodásunk részét… Ilyenkor sose törjünk rá a partnerre, ne követelőzzünk, hanem udvariasan kérjünk.

Ez nem csupán a Sugar Babyre vonatkozik, hanem a Daddyre illetve Mommyra is: nekik is lehetnek extra kéréseik, amelyeket udvariasan megfogalmazhatnak: mindenki sokkal szívesebben teljesít olyasmit, amit szépen kérnek tőle, de ha nem is teljesíti, az elutasítás is legyen megfelelőképpen becsomagolva.

Van abban valami szép, ha az udvariasság távolságtartása azt is lehetetlenné teszi, hogy sértegessük, becsméreljük egymást. Együtt élős kapcsolatokban szinte lehetetlen ezt megtartani, de egy Sugar viszony nagyon is alkalmas lehet ennek a megélésére.