Kinek mondhatod el, hogy Sugar kapcsolatban élsz? Bárkinek? Senkinek? Csak válogatott embereknek? Mitől függ ez a döntés?

Míg a hagyományos kapcsolatok a nyilvánosság előtt zajlanak, a szeretői viszonyok pedig titokban (sokszor még azok is, amelyekről a házastársak tudnak), a Sugar valahol a kettő között helyezkedik el. Van, mikor teljesen nyíltan felvállalja mindkét fél, van, mikor csak azt vállalják fel, hogy kapcsolatban állnak, de a viszony jellegét nem, és olyan is akad, hogy a Sugar titkos szeretői kapcsolatként funkcionál. Ez utóbbi még akkor is előfordulhat, ha egyébként a Sugar Daddynek például nincs felesége, se barátnője, de nem akarja a Sugar Babyt senkinek bemutatni.

Bármelyik félnek lehet kívánsága a diszkréció, de ez persze extra terheket róhat a partnerre, hiszen akár még a legszűkebb környezetében is meg kell játszania magát. Úgy kell tennie, mintha nem lenne partnere, vagy mintha csak egy lenne, pedig több van, vagy el kell játszania, hogy más szerepet tölt be a Sugar partnere mellett, mint amilyet valóban betölt.

Minél konzervatívabb egy társadalom, annál inkább úgy érzik az emberek, hogy nem vállalhatják fel a hagyományostól eltérő kapcsolataikat. És minél fontosabb pozíciót tölt be valaki, annál kevésbé akar kockáztatni. Ami tulajdonképp teljesen logikus, mégis az az eredménye, hogy tévhitek keringenek az ilyen kapcsolatokról, sokan problémásnak látják a létezését, és ha megtudják, hogy valaki ebben a világban mozog, lehet, hogy negatívan fognak viszonyulni hozzá.

Általános szabály nincs persze arra, hogy kinek érdemes elmondani az igazságot, de érdemes nagyon óvatosnak lenni. Ha van fix partnerünk és egy mód van rá, akkor mondjuk el neki, főleg akkor, ha új kapcsolatban kezdünk úgy, hogy már van Sugar partnerünk is. Mivel a több partner magasabb rizikóval is jár, az a legtisztább, ha mindenki tudja, hogyan kell védekeznie (ez plátói kapcsolatok esetében nem érdekes, de azokról meg úgyis nyugodtan lehet beszélni.)

Ami a barátainkat illeti: csak olyat avassunk be, akit már elég jól ismerünk ahhoz, hogy tudjuk: se elítélni nem fog, se pletykát nem terjeszt rólunk. Az ilyen információval túl könnyű visszaélni, elég csak egy kis összezördülés vagy rosszindulat. Azzal, hogy elmondjuk valakinek, lehet, hogy azt is magunkra vonjuk, hogy az illető majd megpróbál lebeszélni vagy merő aggodalomból beavat másokat is. Ha pedig valaki már tudja, akkor azt az illetőt nyomasztani fogja a titok, főleg, mert előfordulhat, hogy falaznia kell nekünk, és ezt nem mindenki bírja.

Ami a családot illeti: teljesen a család hozzáállásától, nyitottságától és jóindulatától függ, hogy fogad egy ilyen információt. Illetve, hogy szükség van-e minden részletre. Ha szelektíven osztjuk meg a dolgot, akkor mindig nehéz helyzetbe hozzuk a titok tudóit. Ráadásul vannak olyan családok, amelyek egynémely tagja egy Sugar Daddy láttán például feljogosítva érzi magát arra, hogy üzleti ajánlatot tegyen, kölcsön akarjon kérni vagy valami szívesség kijárását bízná az illetőre.

Egy-egy bizalmast azért mindenképp érdemes beavatni, egyrészt, mert túl nyomasztó lehet egyedül cipelni egy titkot, másrészt jó, ha mindig van valaki, aki tudja, kivel találkozgatunk és hogyan érhet utol, ha valami történne velünk, meg tanácsot is kérhetünk tőle. A bizalmas barát arra is jó, hogy adott esetben értesítse a Sugar partnert, ha mi nem lennénk rá képesek.

Sokan úgyis másik városban folytatják a Sugar randizást, mint ahol élnek vagy tanulnak, dolgoznak, de manapság a közösségi média világában minden pillanatok alatt eljut A-ból B-be, tehát ha titkolnivalónk van, akkor ne nagyon készítsünk fotókat és főleg ne pakoljuk ki valahová.

Mindig inkább legyünk túl óvatosak, mint könnyelműek. Olykor a partnerek sem gondolják át előre, mi zavarná őket, csak utólag ijednek meg vagy haragszanak, mert valaki olyan is értesül a kapcsolatról, akinek nagyon nem kellett volna.