Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

Nagyon sietős? Ne legyen!

Írta: Michelle, Dátum: 2021-07-25 19:33:21, Rovat: Egyéb Címkék: ismerkedés, randi, ronahás, sietség

Rohanunk ismerkedni, mert nincs időnk, mert most kell behozni az elvesztegetett hónapokat? Csak nehogy a nagy kapkodásban rossz döntéseket hozzunk!

Nagyon sietős? Ne legyen!

Sok-sok hónap várakozás és virtuális randizás után elegünk van a lassú ismerkedésből, most már tényleg élőben akarunk találkozni. Ez persze érthető és jogos, de minden ismerkedésnek megvan a maga ritmusa, kinek-kinek más a komfortzónája és ha nagyon nem passzol a miénkhez, akkor nyomasztással aligha fogunk sikert elérni. Van, aki már egy munkanap alatt úgy érzi, hogy eleget levelezett és másnapra randit akar megbeszélni. Mások szívesen ismerkednek lassabban, válogatósan, hogy ne kelljen nagy számú randit lebonyolítaniuk, amelyek újabb és újabb csalódáshoz vezetnek. 

A Sugar randizás főleg nem az a műfaj, ahol érdemes lenne siettetni a fejleményeket, hiszen megegyezésre kell jutni már az első éles bevetés előtt. Vagyis a két embernek alaposan meg kellene ismernie egymást ahhoz, hogy bevállaljanak egy kapcsolatot. Nyilván nem házasság szintű az elköteleződés, de azért egy szimpla randizásnál komolyabb. 

Ugyanakkor vannak olyanok, akik pusztán levelezés, csetelés alapján úgy érzik, hogy képesek dönteni. Olvastam például egy muszlim nőről, aki online ismerkedett meg egy afrikai pasival, ráadásul az illetőnek már volt két felesége. Addig találkozni se volt hajlandó vele, amíg őt is el nem vette feleségül (ezt a jelek szerint online el lehet intézni): csak ezt követően került sor a személyes találkára. Nekik bejött a dolog, nem csalódtak előzetes elvárásaikban, de azt hiszem, azért ennél nagyobb zsákbamacska a világon nincs. 

Nyugati hozzáállással elég nehéz felfogni, hogy valaki önszántából, nem a hagyományőrző családja nyomására mond igent olyasvalakinek, akinek még az illatát (vagy szagát) se érezte, akiről fogalma sincs, milyen hatással lesz rá személyesen, akinek spontán reakcióit soha nem volt alkalma megtapasztalni. 

Vagyis mindenképp úgy gondolom, hogy felnőtt, önálló döntésre képes emberekként esélyt kellene magunknak adnunk arra, hogy először írásban, aztán szóban, majd személyesen is alaposan megismerjük egymást. Kiderítsük, vannak-e közös pontjaink, vagy van-e olyasmi, ami annyira irritál, hogy inkább nem folytatjuk az egészet. 

Sokan gondolják, hogy a hosszas ismerkedés időpazarlás, mert egyre inkább ahhoz szoktunk, hogy minden gyorsan intézzünk és hamar döntsünk el. De az érzelmeink nem tudják ezt a ritmust követni. Ha siettetjük a dolgot, akkor elkapkodunk mindent és a kapkodás vége mindig rossz döntések sorozata. Csak legyen már valaki, mert meguntuk a keresést, csak essünk túl 1-2 randin és lépjünk tovább... 

Ne továbblépni akarjunk, adjunk időt magunknak és a partnernek, de ha már egyszer biztosak vagyunk a saját szándékainkban, akkor ne húzzuk-halasszuk. Tipikus férfiaknál, hogy minél hamarabb akarnak randizni, majd az első találka után hirtelen már nem is sürgős és elhallgatnak, talán azért, mert úgy szocializálódtak, hogy puhítani kell a nőt, nem szabad nyilvánvalóvá tenni, mennyire tetszik nekik. Pedig fordítva sokkal jobb: legyen komótos az ismerkedés és gyors a randi utáni visszajelzés, majd a második randi... 

Ha nem sietünk az első találkával, akkor nagyobb eséllyel lesz kellemes az a pár randi, amire elmegyünk, mert nem teljesen érdektelen emberrel fogunk leülni egy kávéra vagy vacsorára.