Mi tesz tartósan elégedettebbé, a tárgyak vagy az élmények?

Sugar kapcsolatokban sokszor felmerülhet a kérdés, ha ajándékokról esik szó, mi ér többet, egy drága tárgy vagy egy csodálatos utazás, olyan különleges élmény, amelyben bárkinek nem lehet része. Sokan szavaznak inkább a tárgyakra, mert azokat tartósabbnak gondolják és kétségkívül kézzelfoghatóbbak. Villogni is jobban lehet velük. A megfelelő tárgy pedig nem veszít az értékéből, sőt, akár megsokszorozhatja azt. Mégis úgy tűnik, hogy általában az élmények érnek többet vagyis az élmények tesznek tartósabban boldoggá. Miért lehet ez így? 

Sonja Lybomirsky Boldogságmítoszok című könyvében több okot is felsorol, amelyek azt hivatottak bizonyítani, hogy az élmények maradandóbb hatást gyakorolnak ránk, mint a tárgyak. 


1. A tárgyak nem változnak meg és hamar hozzászokunk a létezésükhöz

Nincs az a csodálatos ékszer, autó, festmény, vagy akár hétköznapibb, de számunkra fontos tárgy, amihez ne szoknánk hozzá nagyon gyorsan. Bármennyire is nehéz volt megszerezni vagy bármilyen különleges is, bármilyen nagy az érzelmi jelentősége, nagyon hamar túljutunk az első örömön, ami elfog attól, hogy a miénk lehet. Arról nem is beszélve, hogy minél értékesebb az illető tárgy, annál jobban féltjük és annál frusztrálóbb lenne elveszíteni. Szóval lehet, hogy jól elzárjuk egy széfbe és nem is látjuk szinte soha, nem használjuk. 

De ha feltesszük a polcra vagy akár a csuklónkon hordjuk, mindenképpen hozzászokunk és lassan már észre se vesszük. Egyébként van valami végtelenül szomorú abban, hogy a legjelentéktelenebb tárgy is túl fog élni bennünket, de főleg azok a drágaságok, amelyeknek nem csak eszmei értékük van. Igazából a tárgyak csak kölcsönben vannak nálunk. 


2. Az élményeken legtöbbször másokkal osztozunk

Egy-egy tárgy általában csak nekünk magunknak ad örömet, persze annak is adhat, aki ajándékozta, vagy aki gyönyörködik benne, ha viseljük, de igazán tiszta örömet a másokkal átélt érdekes, fontos élmények adják. Legtöbbünk még az egyedül átélt dolgokat is el akarja mesélni valakinek, hogy az osztozzon az örömében, megdöbbenésében, bármiféle érzelmében. De azért az igazi az, ha a nagy élményeket társaságban éljük át. Semmi se kovácsol össze annyira, mint a közös élmények, és ezeknek még csak teljesen pozitívaknak sem kell lenniük ahhoz, hogy utóbb kellemes legyen őket felidézni. 


3. Az élményeket kevésbé hasonlítgatjuk másokéhoz, mint a tárgyakat

Tárgyakat könnyebb összemérni, épp ezért könnyebben frusztrál minket, ha valakinek a hasonló tárgya szebb, értékesebb, divatosabb, stb... Míg az élményeink sokkal komplexebbek, így összehasonlíthatatlanabbak. Lehet persze azon bosszankodni, hogy valaki még egzotikusabb helyre ment nyaralni, vagy még extrémebb túrára vállalkozott, de önmagában ezek a tények magát az élményt nem minősítik. Hiszen a Seychelles-szigeteken is érezheti valaki magát rosszul, bármennyire is ideálisnak tűnik a hely, millió összetevőn múlik, hogy az összbenyomás milyen lesz. És nem kis részben a saját hozzáállásunk fogja meghatározni, mennyire kellemes vagy nagyszerű az élmény, illetve hogyan vagyunk képesek a kellemetlenségekből is utólag értékes emléket varázsolni. 


4. A dolgok megszerzését könnyebben bánjuk meg, mint az élményeket

Persze, gondolhatjuk úgy, hogy Görögország helyett inkább Olaszországba kellett volna mennünk, és akkor minden sokkal klasszabb lett volna, de tudni nem tudhatjuk. Míg egy divatos termék megszerzése után kiderülhet, hogy van olyan, ami még jobban tetszik, még klasszabb. Hány olyan vásárláson vagyunk túl, amelynek megtörténtét utólag magunk sem értjük? Ugye, hogy rengetegen? A sok felesleges tárgy, amit az évek során felhalmozunk, ruhák, amelyeket sose veszünk fel, cipők, amelyekben nem is tudunk járni, kiegészítők, amelyek csak egy hónapig tetszettek, és így tovább... 


5. Az élmények szebben öregszenek, mint a legtöbb tárgy

Persze a gyémánt fülbevaló és a Picasso festmény kivételt képez, de a legtöbb tárgyunk nem időtállóan értékes. Elkopik, elvásik, megszürkül, már nem olyan szép, mint újkorában. Az élmények azonban egyre szebbeknek tűnnek. Hajlamosak vagyunk a kellemetlenségekre kevésbé emlékezni, illetve humorforrássá tesszük őket. Utólag jó sztori lesz abból, ami ott és akkor esetleg megőrjített, idegesített bennünket. 


6. Az élmények alkotnak bennünket, nem a tárgyak

Nem a tárgyaink határoznak meg, hanem mindaz, amit átéltünk. Mindaz, amit megtanultunk, amit megtapasztaltunk. Ahogy régebben mondták: mindent elvehetnek tőled, csak azt nem, amit megtanultál. És minden élmény egyfajta tanulás, gazdagodás, fejlődés. A tárgyaink is fontosak és hasznosak lehetnek, de ellophatók, elvehetők, elnyűnek, elviheti őket az árvíz... Az emlékeinket sokkal nehezebb elvesztenünk. (Persze ez is előfordul, de azért jóval ritkább.)


7. Az élményben ott rejlik a kaland és a kihívás

A különleges élményhez sokszor erőfeszítéseket kell tennünk, megpróbáltatásokon kell átmennünk. Nem készen kapjuk, nem hullik az ölünkbe. És minél inkább tennünk kell valamiért, annál többre értékeljük. Minél több izgalom kapcsolódik valamihez, annál jobban felfrissít és annál elevenebbeknek érezzük magunkat. Vagyis az élmény próbára tesz és fejlődünk általa. Még ha tárgyat veszünk vagy kapunk is, akkor is lehet általa kalandokban részünk: így maga a tárgy lesz az élmény forrása.