Maga a tény, hogy egy férfi jómódú és sikeres, még nem teszi alkalmassá arra, hogy Sugar Daddyvé váljon – főleg olyanná, aki tényleg válogathat a jobbnál jobb Sugar Babykben… De mi tesz stílusossá egy férfit, mitől lesz olyan, amilyennek a nők a nagybetűs férfit elképzelik, legyen bár a zsánerük George Clooney vagy Brad Pitt, esetleg a fiatalabb Sean Connery?

Ha már a csábítás nagy öregjét nézzük, aki éveken keresztül testesítette meg James Bondot: vajon melyek azok a tulajdonságok, amelyektől ő annyira hitelesnek tűnt ebben a szerepben? Persze szó sincs róla, hogy őt kéne utánoznunk, de az nem árt, ha megértjük, hogy milyen apróságokon múlik, hogy felnövünk-e a feladathoz, még ha nem is vagyunk olyan magasak és izmosak, mint szeretnénk…


1. Öltöny teszi az embert – vagy az emberen múlik, hogy tud-e öltönyben viselkedni?

Nem nagyon ismerek olyan férfit, aki szeretné az öltöny-ing-nyakkendő kombót. Azt mondják, kényelmetlen, nyakban szorít, és egyébként is egy átok… Viszont nem nagyon ismerek olyan nőt, akire ne lenne hatással egy jól szabott öltönybe bújt jóvágású férfi… Miért csak a nőknek kéne szenvedniük a kellemes kinézetért? Ahhoz képest, hogy a női elegancia mennyire kényelmetlen, az öltöny pimfli. Elég csak belegondolni, hogy egy nő lapos sarkú cipőben sose lehet igazán elegáns, míg egy férfi igen. Koncentráljunk arra, hogy legalább nem kell tűsarkú cipőt húznunk!

Nem kell persze minden alkalommal öltönyt kényszerítenünk magunkra, de bolyhos pulcsiban azért ne menjünk randira, ha Sugar Daddyk szeretnénk lenni. Az igazán klasszis elegancia a saját szabó igénybevételénél kezdődik, hiszen szinte senkinek nincs konfekciómérete, de ha nem is verjük magunkat ilyen nagy költségekbe, a készen vett nadrágot azért igazíttassuk meg úgy, hogy az ki is nézzen valahogy. És ha kihíztuk azt az öltönyt, ne vegyük fel többet – nagyon rossz benyomást kelt.

Az öltöny viszont nem fog segíteni rajtunk, ha nem növünk fel a szerephez, vagyis úgy viselkedünk, mint az egyszeri szurkoló egy focimeccsen. Egy öltönyös bunkó is csak bunkó – a ruhával együtt egy viselkedési stílust kell magunkévá tennünk ahhoz, hogy az egész kényelmetlenségnek legyen értelme.


2. Visszafogott előzékenység

Sose rohanjunk le egy nőt, sose siessünk a hódítással. Éreztessük inkább, hogy ráérünk (még ha valójában nem is érünk rá), nem sajnáljuk azt az időt az illető hölgynek szentelni. Ne akarjuk azonnal az összes bajunkat ráönteni a kiválasztottra: a nőket sokkal jobban izgatja, ha bizonyos dolgokról nem beszélünk, lassabban nyílunk meg, kicsit titokzatosnak tűnünk. Persze ezt is túlzásba lehet vinni: ne legyünk kukák, se durván visszautasítóak, ha a partnerünk személyes dolgaink felől érdeklődik. Inkább igyekezzünk mi kérdezni, és minél többet megtudni a hölgyről – a nők általában szeretnek önmagukról beszélni.


3. Maximális odafigyelés

Osztatlan figyelem – ez az, ami manapság olyan nehezen adható és kapható. Mobilok bekapcsolva, a kávézóban, étteremben folyamatos impulzusok érnek: ilyen körülmények között valósággal művészet azt éreztetni a partnerrel, hogy csak rá figyelünk. De éppen ez az, amire egy nőnek a legnagyobb szüksége van – elkápráztathatjuk drága ételekkel, sportkocsival, mindenféle ígéretekkel, ha nem érzi, hogy figyelünk rá, akkor mindez nem sokat fog érni…
Csak akkor tudjuk értelmezni a nő apró rezdüléseit, ha tényleg odafigyelünk – nem csupán arra, hogy mit mond, hanem arra is, hogy a mozgásával, mimikájával mit jelez. Túl korán vagy túl későn mozdulni is vezethet katasztrofális eredményre, tehát nagyon ott kell lennünk fejben ahhoz, hogy fogjuk a jeleket.


4. Kezdeményezőkészség és merészség

Ne hezitáljunk a végtelenségig, olykor az egyetlen megoldás, ha a kezünkre ragadjuk a kezdeményezést. Ez persze nem azt jelenti, hogy ajtóstul rontunk a házba. Ha nem mértük fel eléggé a terepet, a kezdeményezéseink visszafelé is elsülhetnek, de az örök akadékoskodás sem vezet semmi jóra. Ahogy az üzleti életben, úgy az udvarlásnál is kénytelenek vagyunk kockázatot vállalni. De nem kell mindent előre, lépésről lépésre megterveznünk, nem is érdemes, mert a partner reakcióit úgysem tudjuk kitalálni.


5. Élvezni, amíg tart

A jelen pillanatra koncentráljunk! Vagyis ne azzal foglalkozzunk, hogy az előző partnernél mit rontottunk el, vagy, hogy mi lesz, ha ezt és ezt tesszük… Ne nagyon merüljünk bele olyan témákba, amelyekből kitűnik, hogy egy sor negatív tapasztalat van a hátunk mögött, és nem is bízunk a nőkben. Aligha csinálhatnánk rosszabb reklámot önmagunknak.

És ne görcsöljünk: nem az első randin kell eldönteni, hogy az illető hölgyet elvesszük-e feleségül, vagy csak egyetlen kávét iszunk meg vele. Elég, ha annyi kiderül, hogy van-e, lehet-e egyáltalán közünk egymáshoz.