A férfiak többsége szereti érezni, hogy a partnere kívánja. De sok nőnek nehezére esik ezt a férfi értésére adni, ráadásul egyesek azt gondolják, hogy nincs is rá szükség egyáltalán.

Ha egy férfi kíván egy nőt, akkor általában tudja, hogy miként mutassa ezt ki, még ha kezdetben, nagyon fiatalon még esetlenül is teszi... De a társadalmi elvárás még mindig az, hogy a férfi kezdeményezzen és ő udvaroljon, míg a nőnek még akkor is tiltakozni illik, ha tulajdonképpen kedve lenne belemenni a játékba. A „felkínálkozást” nagyon negatívan ítélik meg és általában úgy értelmezik, hogy a nő vagy nimfomán vagy valójában nem is kívánja a férfit, csak akar valamit tőle.

A tévhitek sorában az is szerepel, hogy a férfiaknak nincs szükségük arra, hogy érezzék: a partnerük (vagy éppen valaki más) kívánja őket, mert épp elég, ha nekik van kedvük, a többi már jön magától... De az egész persze sokkal bonyolultabb. Csak az érzéketlen férfiaknak nem számít, hogy a nekik tetsző nő hogyan érez irányukban. Aki egy kicsit is ad magára, az tetszeni akar és fontos számára, hogy a partnere kívánja.

Sarah Hunter Murray 237, 18 és 65 év közötti heteroszexuális férfit kérdezett meg arról, hogy mennyire fontos számukra az érzés, hogy a partnerük kívánja őket. Míg a résztvevők 5,5 százaléka úgy nyilatkozott, hogy ez nem fontos számára, addig a vizsgálatban résztvevők 94,5 százaléka elsődleges fontosságúnak ítélte ezt az érzést. A minta persze túl kicsi ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket lehessen levonni az egész népességre nézve, de az arányok azért elég meggyőzőek.

Ugyanakkor nem minden férfi kezeli jól a női kezdeményezést még kapcsolaton belül sem. Ha valakinek az a fixa ideája, hogy az ő feladata kezdeményezni, akkor kényelmetlen lehet számára, ha a barátnője, kedvese veszi a kezébe az irányítást. Vannak olyanok, akik egyenesen bántóan tudnak viselkedni, mikor nekik nincs kedvük és távol tartják maguktól a nőt. (Egy nagy étvágyú barátnő sokak számára ijesztő is lehet, mert úgy érzik, hogy nem tudnak megfelelni neki, a hölgy teljesen kifacsarja őket... Ez egyébként életkortól sokkal kevésbé függ, mint ahogy gondolnánk, vannak harmincasok is, akik kevésbé bírják a tempót, mint más ötvenesek...)

Mindenesetre ha olyan Sugar Daddynk van, aki a hagyományos szerepekben hisz, illetve kisebb étvágyú, mint mi magunk, akkor sajnos könnyen lehet, hogy ki kell várnunk, amíg neki eszébe jut, hogy kíván bennünket, de ez nem azt jelenti, hogy nem utalhatunk rá, hogy mihez van kedvünk. (És a Sugar kapcsolat egyik nagy előnye, hogy több Sugar Daddynk is lehet, vagy folytathatunk hagyományos kapcsolatot is a Sugar mellett, így nem kell egy embertől várnunk mindent.)

Nézzük, milyen módszerekkel érdemes jelezni, hogy kívánjuk a partnerünket:

1. Bókoljunk.

Sok férfi szereti, ha a partnere szóvá teszi, hogy tetszik a külseje, kellemesnek, szexinek találja a testét és/ vagy az öltözködését. Ha jól áll a szeme színéhez a nyakkendő, vagy izgatónak találjuk az izmait, ne rejtsük véka alá a véleményünket. (És ezzel párhuzamosan: ne tegyünk negatív megjegyzéseket, ha valami nem annyira tökéletes.)

2. Flörtöljünk.

Játszadozzunk, tegyünk kétértelmű megjegyzéseket, mosolyogjunk, és vessük be a testbeszédünket. Akit érdekel, az konkrétan is utánaolvashat, milyen gesztusokkal adhatja egy férfi értésére, hogy készen állna egy kis rosszalkodásra, anélkül, hogy túl direkt lenne. (Hajbirizgálás, figyelemfelhívás a nyak és a dekoltázsra, lábak keresztezése, játék valamilyen kézre eső tárggyal...) De a legtöbb nő ezt azért ösztönösen is tudja.

3. Érintsük meg finoman, szinte észrevétlenül.

Első körben csak nagyon finom érintésekkel próbálkozzunk, amelyekről nehéz megállapítani, hogy szándékosak-e. Persze vannak olyan nők, akik természetüknél fogva akkor is megérintenek mindenkit, ha eszük ágában sincs flörtölni vele... És ezt sok férfi félre is érti. De ha kifejezetten flörtölni szeretnénk, akkor ez mindenképpen a játékhoz tartozik. Ilyenkor még sérülés nélkül vissza lehet vonulni, ha a férfi nem reagál megfelelően a kezdeményezésre. Vagyis ne rontsunk ajtóstul a házba.

4. Kezdeményezzünk konkrétabban.

Ha a partner olyan, akiről tudjuk, hogy szívesen veszi a kezdeményezést, nem kell sokat magyaráznunk: úgyis azonnal vevő lesz rá. De még ilyenkor is érdemes finoman nekiindulni, és nem rögtön letámadni az illetőt. (Kivéve, ha tudjuk, hogy őt tényleg izgatja az ilyesmi.) Lehet kezdeményezni csókkal, öleléssel, de azzal is, hogy kerekperec megmondjuk, mit akarunk.

5. Legyünk szenvedélyesek az ágyban.

Ha már eljutottunk a szeretkezésig, akkor vessük bele magunkat és legyünk nyitottak, befogadók, szenvedélyesek. Persze hogy kinek mit jelent a szenvedélyesség, kinek mi a jó és mitől idegenkedik, az már nagyon is egyedi, vagyis mielőtt valakit letámadunk, érdemes kiismernünk az ízlését.

A közhiedelemmel ellentétben a férfiak nem mind egyformák, rendkívül sokféle dolgot kedvelhetnek, meg annak az ellenkezőjét is. Igen, még olyan is akad, aki annyira nem rajong a szenvedélyes nőkért, mert ő maga nem olyan forróvérű. (Persze ebben az esetben aligha lesz megfelelő partner annak a számára, aki viszont nagyon is az.)

A szenvedélyt meg lehet ugyan játszani (sokan csinálják kortól és kapcsolati formától függetlenül), de nem igazán érdemes...