A Sugar kapcsolat is csak abban az esetben lesz működőképes, ha két olyan ember találkozik, akik egymást férfiként és nőként érzékelik…

„Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába.” (Karinthy Frigyes)

Mindannyian megtapasztaljuk ezt a jelenséget, bár talán nem vagyunk ennyire tudatában. Ha heteró emberként érzünk, akkor az ellenkező nem képviselői vagy kiváltanak belőlünk egy ilyen reakciót, vagy nem. De a nőiség vagy férfiasság fokmérője nem abszolút.

Nem arról van szó, hogy minden férfi ugyanazt a nőt fogja nagyon nőiesnek látni, és minden nő ugyanazt a férfit nagyon férfiasnak. Ez teljesen egyedi, bár léteznek sokaknak tetsző, karizmatikus emberek, akiket a többség saját neme különleges képviselőjének lát. Mondjuk nehéz lenne azt mondani, hogy Marilyn Monroe nem volt esszenciálisan nőies, vagy George Clooney a nők nagy részének ne tetszene… De hogy a valóságban mennyire hatnának ránk, az már más kérdés.

Éppen ezért nem lehet (vagy meglehetősen nehéz) előre kiszámítani fotók alapján, hogy valaki mennyire fog tetszeni, mennyire ragadja meg a figyelmünket. Bár találkoztam már férfiakkal, akik azt állították, hogy az első fotóm láttán tudták, hogy kapcsolat lesz közöttünk, és tényleg úgy is alakult… Na de ebben azért ott a szerencsefaktor is. És nagyon nem mindegy, milyen fotót látnak. Bármely, kevésbé sikerült fotóm például ellenreakciót is kiválthatott volna, míg a valódi találkozás alapján valószínűleg mindig meglett volna a vonzás.

A (heteró alapú) Sugar kapcsolat is csak abban az esetben lesz működőképes, ha két olyan ember találkozik, akik egymást férfiként és nőként érzékelik… El lehet persze játszani Sugar Babyként, hogy a Sugar Daddyt férfiasnak látják, meg lehet játszani a vonzalmat, de ritka tehetség kell hozzá, hogy az illető el is higgye, hogy az a szép hölgy valóban vonzódik hozzá, ha ez tényleg csak színészkedés.

Az persze szintén igaz, hogy attól, hogy a másik ember nagyon erős női vagy férfias kisugárzással rendelkezik a szemünkben, az ő szemében mi még lehetünk teljesen érdektelenek. Vagy kezdetben lehet, hogy semmilyen hatást nem gyakorol ránk valaki, de idővel megváltozik az érzékelésünk és mégis észrevesszük benne azt, amit korábban nem.

Ahogy az is igaz, hogy a belőlünk áradó férfias vagy nőies energiát tudjuk alakítani: férfiasabbá, illetve nőiesebbé tudunk válni, ha ez zsigerileg nem árad belőlünk, mert például gyerekkorunkban olyan traumákat szenvedtünk, amelyek korlátozzák ezen energiák áramlását, ezt a blokkot valahogy fel kell oldanunk.

Sokan gondolják, hogy belőlük hiányzik az elemi nőiesség vagy férfiasság, de legtöbbször ez nem igaz (persze, vannak emberek, akik biológiai okok miatt nem érzik jól magukat a saját bőrükben): egyszerűen nem hiszik el magukról, hogy ezek a tulajdonságok megvannak bennük, csak elő kell őket csalogatni. Nem öröktől fogva meghatározott dolog, hogy ki mennyire férfias vagy nőies, és ha vágyik arra, hogy a saját nemének tipikusabb, határozottabb képviselője legyen, akkor ezért sokmindent tehet.

De ha alapból nincs ilyen problémánk, hogy ne éreznénk magunkat eléggé nőiesnek/ férfiasnak, csak egy adott randipartner jelenlétében nem működik ez a vonzás, akkor ne erőltessük a dolgot. Lehet, hogy szellemileg, lelkileg illettünk volna egymáshoz, barátokként jól együtt tudnánk tölteni az időt, de egy nem plátói Sugar kapcsolathoz ennél több kell… És kell a kölcsönösség, nem csak a saját érzékelésünk. Olykor nagy reményeket fűzünk egy ismerkedéshez, aztán rájövünk, hogy csak távolról tűnt olyan vonzónak az illető: ilyenkor legyen erőnk elengedni… Nehéz persze, ha a mi részünkről igenis létezik vonzalom, de ez nem viszonzott… Bántja az egónkat is, de ha belegondolunk, jobban járunk, ha olyasvalakit keresünk, akinél nem kell tepernünk, mert ösztönösen akar minket.