Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

Cookie beállítások
A honlapon a jobb élmény és a biztonság érdekében sütiket (cookie) használunk. További információk
  • Alapvető működést biztosító sütik
  • Beállításokat tároló sütik
  • Statisztikai sütik
  • Marketing célú sütik

Miért ne domesztikáljuk egymást egy Sugar kapcsolatban?

Írta: Michelle, Dátum: 2020-02-04 21:15:48, Rovat: Sugar kapcsolat Címkék: domesztikálás, háziasítás, otthonosság

Ha elképzeljük a tipikus Sugar Babyt, biztos nem otthonkában, papucsban és fakanállal a kezében látjuk. A Sugar Daddyt meg nem fürdőköpenyben, borzasan, borotválatlanul. Persze otthon mindenki elengedni magát. Éppen ezért kérdés: beengedjük-e az otthonunkba a Sugar partnert? És ha igen, hogyan fogadjuk?

Miért ne domesztikáljuk egymást egy Sugar kapcsolatban?

Az erotikus kapcsolatok általában misztériummal, titokzatossággal, egy idegen felfedezésével kezdődnek. Izgalmas lassanként megismerni a másikat, kideríteni, mit szeret, mit nem, miért lelkesedik, mi a munkája, hogy gondolkodik a világ dolgairól. Aztán, ha két ember gyakran találkozik, előbb-utóbb ellátogatnak egymás otthonába: először még puccba vágják magukat és nagyon igyekeznek jó benyomást tenni a másikra, aztán ahogy a kapcsolat egyre bensőségesebbé válik, ez az igyekezet megkopik. Egyre gyakrabban mutatkoznak egymás előtt hétköznapi öltözékben és hétköznapi helyzetekben. Vagyis domesztikálódnak. 

Nincs ezzel semmi baj, de az biztos, hogy a vonzalom nem a háziasításból táplálkozik. Ritka, hogy valaki gyűrött pizsamát és papucsot akarjon látni, ahogy életünk más, prózai velejárói sem feltétlenül izgalmasak. A különlegességre, az ünnepi feszültségre vágyunk inkább, nem a szürke hétköznapokra. Nem csoda, hogy ha valaki csábítani akar, akkor új ruhát vesz, szexi fehérneműt villant, ajándékot készít vagy vásárol: ezzel is jelezve, hogy nagyon akar tetszeni, és be akar férkőzni a partner kegyeibe. De ha már úgy érezzük, hogy nem kell megerőltetnünk magunkat, akkor egyre kevésbé figyelünk oda arra, hogy valami különlegeset nyújtsunk. 

Sokszor éppen ez okozza a szexuális élet eltűnését a párkapcsolatokban. Ha már együtt is élünk, akkor végképp nincs miért és hogyan játszani a titokzatost, az elérhetetlent, az izgalmast. Vagy ehhez akkora ingatlanban kell élni, amilyet csak a leggazdagabbak engedhetnek meg maguknak. De még ők sem igazán képesek arra, hogy egy párkapcsolatot ily módon dobjanak fel. 

A Sugar nem arról szól, hogy összeköltözünk és megszokjuk egymást. A megszokás nem hangzik túl jól... Persze az jó, ha megismerjük egymást, de nem kell mindent felfednünk és főleg nem kell mindenféle helyzetben megtapasztalnunk a másikat. Nem közös életre és családalapításra szánjuk rá magunkat, a dolog célja elsősorban a kellemes időtöltés. Vagyis, hogy mindig minden randi ünnep legyen. Különleges alkalom, amelyre mindketten különleges módon készülünk. A legjobb formánkat hozzuk, amennyire csak lehet.

Persze az igények eltérőek, és elképzelhető, hogy egy Sugar Baby annyira imád főzni, és annyira szeretné meglepni a barátját egy vacsorával, hogy órákat tölt a konyhában. De azért ez nem igazán Sugar Baby alapüzem. Semmiképp nem kellene elvárni egy barátnőtől, egy szeretőtől, hogy konyhatündérkedjen, vagy bármi más módon gondoskodjék a barátjáról. Alkalmilag ezt-azt megcsinálhat, ha szívesen teszi, de hogy házvezetőnővé váljon, azt azért senki sem várhatja el. Aki házvezetőnőt, szakácsot, takarítónőt, betegápolót akar, az keressen magának ilyet - Sugar Daddy létére biztos képes megfizetni ezeket a szolgáltatásokat. 

Éppen ezért nem jó ötlet az sem, hogy valaki a Sugar Daddyjénél lakjon. Tölthetnek együtt napokat, akár heteket is, de életvitelszerűen együtt élni már egészen más dolog. Az már más jellegű kapcsolat lesz, más szabályokkal és más élményekkel. Ha ragaszkodunk a Sugar könnyed, kellemes, tényleg a szórakozást célzó stílusához, akkor ne rontsuk el egymás domesztikálásával. Hagyjunk teret a meglepetésnek, a távolságnak, amely szítja a vágyat, a tökéletesség illúziójának. 24 órában senki sem lehet tökéletes, de 3-4 órán keresztül nyújthatjuk a legjobbat. 

Tudom, sokan fintorognak majd azon, hogy ez mennyire nem igazi, mennyire illuzórikus, de mi a baj azzal, ha egy kapcsolatunk esetleg könnyed marad? Persze, lehet, hogy ettől hiányzik majd belőle a mélység, de még ez sem biztos: nem kell ahhoz állandóan együtt lenni, hogy igazán megismerjük egymást - csak a megismerés egy más formáját tapasztaljuk meg egy ilyen kapcsolatban, mint egy házasságban vagy egy együttjárásban. 

A honlapon a jobb élmény és a biztonság érdekében sütiket (cookie) használunk. További információk