Rólam
Ez itt a hervadás tündér-világa.
Akartál látni szép halált velem?
A Bükkös-erdő bús elégiája
szép, mint a halál és a szerelem.
Fától fához remegve száll a sóhaj,
közöttük láthatatlan kéz kaszál.
Az ágakról a fölrebbent rigóraj
tengődni még a holt irtásba száll.
Lombját a gally, nézd, mily kímélve ejti,
holnap szél indul, döntő támadás,
holnaputánra minden elfelejti,
milyen volt itt a végső lázadás.
Mint gyertya-csonkok roppant ravatalnál,
tönkök merednek dúltan szerteszét,
s a nyár, ez a kilobbant forradalmár,
vérpadra hajtja szőke, szép fejét.
A partot fűzek testőrsége óvja,
a tollforgójuk ritkítottan ing.
Halkan himbál a horgom úsztatója,
nagyot csobbant a játékos balint.
Fény-pászma hull most messze, holt mezőig,
s a víz egy percre hullámos határ:
innen mosolygó partja tükröződik,
itt egy utolsót lobban még a nyár.
Akit keresek
A magány, hogyha bántaná
a lelkedet, a lelkedet,
álmodból is messze űzném
a zord telet, a zord telet!
Vigasztalnálak csendben, ha
elfogadnád, elfogadnád,
egyedüllét, ha gyötörne,
mennék hozzád, mennék hozzád!
Szívdobbanásnyi csönd után
elképzelem, elképzelem,
hogy lelkemmel ölelhetlek
sejtelmesen, sejtelmesen.
S ha csillagot választanánk
felhők felett, felhők felett,
lehetne a gondolatom
ott is veled, ott is veled.
Úticélok
Benedek szívesen utazna, ha van meghirdetett utazásod kérd meg, hogy csatlakozzon. Járjátok be együtt a világot!